120 dobbanás: ennyit ver átlagosan percenként a szív. A megtörtént eseményeket feldolgozó 120 dobbanás percenként a kilencvenes évek elején játszódik, amikor már évek óta szedte a HIV vírus és az AIDS az áldozatait. Aktivisták egy csoportja elhatározza, hogy felrázza a közvélemény közönyét a betegséggel szemben, s felhívja a figyelmet a különbözőségekre és azok fontosságára. A fiatalok az eszközökkel és célokkal kapcsolatban azonban nincsenek egyetértésben. Vannak közöttük radikális gondolkodásúak, mások pedig inkább mértékletességet hirdetnének. Az AIDS azonban kérlelhetetlenül szedi áldozatait, s többeknek nincs ideje egy lassan kibontakozó mozgalomra. A 120 dobbanás percenként a szerelem, a remény, az összefogás filmje, valamint az életé, ami erősebb a halálnál.

A 120 dobbanás percenként világpremierje a világ legrangosabb filmfesztiválján, Cannes-ban volt, ahol az alkotás a versenyprogramba kapott meghívást. Robin Campillo filmje volt a fesztivál legnagyobb szenzációja, és összesen négy díjat nyert: a zsűri nagydíja és a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díja mellett megkapta a Queer Pálmát és a François Chalais Díjat. A 120 dobbanás percenként Franciaország nevezettje az idegen nyelvű Oscar-díj kategóriában, a szakma egyöntetű véleménye szerint nemcsak a jelölésre esélyes, de a díjnak is az egyik favoritja. Az alkotást továbbá jelölték az Európai Parlament Lux-díjára. Robin Campillo az Arany Pálma-díjas Az osztály forgatókönyvírója, rendezőként eddigi legnagyobb sikerét érte el. A film Cannes után versenyben van a San Sebastiani Nemzetközi Filmfesztiválon, s olyan rangos seregszemlékre kapott meghívást, mint London, Moszkva, Torontó, Chicago filmfesztiváljai. A 120 dobbanás az európai történelem egy fontos momentumát idézi meg megrázó őszinteséggel és mélységes humanizmussal.