Főhősünk egy fura és ritka mentális betegségben szenved, melyet Fellini kórnak neveztek el. 
A mindennapi nehézségei, stresszhelyzetek hatására hajlamos a fantáziavilágába menekülni, ahol összekeveredik a képzelet és a valóság. Számos ismert és ismeretlen emberekkel találkozik, akik megkeverik és összezavarják az elméjében létező, amúgy is körülményes életét. Miközben a mindennapi problémáival küzd, próbál érvényesülni, mind társadalmi, mind kapcsolati szinten,. Arra döbben rá nap, mint nap, hogy semmi sem úgy működik, ahogy azt ő elképzelte. A megoldatlan problémák az emberekbe vetett hitének csorbulása, a nehézségek, az érzelmi fájdalmak és a belső félelmek hatására végül összeomlik és kénytelen szembenézni belső démonaival, melyek csak az elméjében léteznek. Az őt körülvevő emberek és barátok feltétlen támogatásával végül kikerül ebből az ördögi körből és újjáéled. A történet végén viszont rá kell döbbennie, hogy mindez csupán illúzió. 

Történetünk, az önfeledt szórakoztatást képviseli, kerülve a politikát, az erőszakot, és bárminemű szexualitást. A film humora a félreértéseken alapuló mindennapi helyzetek kifigurázásával kel életre. A hétköznapi emberek nehézségeit és küzdelmeit szeretnénk szatirikus, vígjáték formában megmutatni. A társadalmi különbözőségek egyesítése, a barátság, szeretet, összetartozás értékének bemutatása vígjáték formában. A célunk a fiatal és idős generáció megszólítása, szórakoztatás, mulattatás, bolondozás formájában. Mindenki magára ismerhet, a történet kapcsán. Ars poeticánk a „nincs egyedül senki sem” érzés erősítése, a „ne add fel, és menjünk tovább” társadalmi üzenete.