A dokumentumfilm a virtuóz perkúcós, Billy Cobhamet követi, amint együtt zenél profi együttesekkel, és speciális csoportokat tanít a világ minden részén. Cobham által megtett út, szülővárosától és zenei pályájának kezdeteitől Brooklyntól vezet körbe a világba. A film azonban nem ennek az egyedülálló karriernek a tükre akar lenni, hanem sokkal inkább Cobham zenéről és ritmusról vallott nézeteinek. A főszerep a zenéé, a zene mint tükör Cobham felfogásában olyan fúzió, olyan egység, amelyben a tánc és ritmus fonódik eggyé magával az élettel. A zene kohéziót teremt, erőt és perspektívát kínál az embereknek. Egy lehetséges társadalmi igazságosság megtestesítője, lévén hogy egyszerre oktátási eszköz, olyan önkifejezési és kapcsolatteremtő módszer, amely nem az egészséges emberek kiváltsága, másrészről, olyan nyelv és világ, amelyet mindenki birtokol függetlenül gazdasági vagy társadalmi helyzetétől. Mika Kaurismäki dokumentumfilmje a különböző kultúrák, az emberség tükre és a zene, a hangok életünkben betöltött szerepének megerősítése. Cobham zenéről vallott nézete, hogy ne egyszerűen demonstráció, vagy elmélet maradjon, az alkotók a film médiumát is a zenének, a ritmusnak a függvényében alakítják, így a nézőnek is közvetlen tapasztalattá válhat a film zenei világa, ez a világ saját kommunikációs eszközeivel léphet kapcsolatba saját nézőjével.