Megosztom
Október 18., szombat 10.00
NOVÁK PÉTER: TITITÁ
Kalandozás ritmusországban
Játékvezető: Novák Péter
Zenészek: Küttel Dávid, Babos Károly, Szokolay Dongó Balázs
Táncosok: Pótor Kata, Lengyel Szabolcs
Zene: Novák Péter, Lázár Zsigmond és a Zenekar
Koreográfia: Lengyel Szabolcs
Szerkesztő-rendező: Foltin Jolán
Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus ötlete alapján született a Tititá gyermekprodukció, ami a színházi élmény mellett, iskolán kívüli tanóraként is értelmezhető; legyen szó zenéről, irodalomról, környezetvédelemről, esélyegyenlőségről. „Kalandra fel Ritmusországba, hol taktusra jár a gyermekek keze, feje, lába! Tititá, tátiti, gyertek velünk játszani! Itt minden kipróbálható, fazék, födő, fakanál megszólaltatható! Hallasd a hangod, dobogjon a lábod, üsd össze a tenyered, soha meg nem bánod!” – így szól a kikiáltó, aki nem más, mint Novák Péter, az előadás főszereplője, mozgatója.
A játékmester előadói készsége mellett, civil tapasztalatait is integrálta a hatvanperces foglalkozásba, így a gyerekek számára közérthető, interaktív módon mesél a hulladékfelhasználás és az újrahasznosítás, avagy éppen a családi, baráti kapcsolatok fontosságáról, Tamkó Sirató Károly versei kapcsán. Partnerei muzsikusok és egy táncos pár – „Titi” és „Tá” – akikkel Ritmusországba kalandozik, a gyerekközönséget választva útitársul.
Az országjárás többgenerációs, hiszen Tamkó költészete a hatvanas évek óta meghatározó verses élmény, nem egy korosztálynak. Kicsik, nagyok találkozása tehát az előadás, ami számos pedagógiai mintával is szolgál a jövő nemzedékeinek művészeti oktatására.
Október 19., vasárnap 10.00
LEGKISEBBEK MOZIJA: VACKOR AZ ELSŐ BÉBEN (0)
színes, magyar rajzfilmsorozat, 1985
rendező: Deák József
író: Kormos István
forgatókönyvíró: Cseh András
operatőr: Radványi Zsuzsa és Cseh András
vágó: Hap Magda
mesélő: Márkus László
Kormos István Vackor-meséit nem kell bemutatni. Gyermekeink számára az óvodai és iskolai kalandok éppúgy frissek, mint nekünk felnőtteknek voltak évtizedekkel korábban. A piszén pisze kölyökmackó kedvelt rigmusa: „Hóha, hó, fára mászni volna jó!” – néha ma is eszünkbe jut, ha fára mászásról van szó, pedig lehet, hogy évekkel ezelőtt hallottuk, talán egy téli estén.