Az idős hölgyeket, akik békés, vidéki életet élnek, növényeket termesztenek, csirkét nevelnek, és képeket festenek, összekapcsolja  egy titok. Mindnyájan „vigasznők" voltak a második világháború előtt és alatt a japán hadsereg számára. Hazatérve előítéletekkel és kiközösítéssel kellett megküzdeniük. Fájdalmas számukra mások gyerekeit és unokáit látni, és mély haraggal tölti el őket Japán kormányának minden arra irányuló erőfeszítése, hogy eltussolja az ellenük elkövetett bűnöket. A film emlékeztet arra a szégyenre és szenvedésre, amit átéltek, ami különösen fontos, hisz a hasonló sorsú nők gyakran saját családjuk által is elhagyatottan és elfeledetten távoznak közülünk.