Az élet ára (93p)

Filmünk a magyar ipar-, kultúr- és társadalomtörténetben kiemelkedő szerepet játszott családnak, a Weiss Manfréd családnak a felemelkedését és kényszerű „bukását”, a zsidó asszimiláció lehetőségeit és lehetetlenségeit dolgozza fel, az alapító Weiss Manfréd, és halála után vejei, a gazdaságot politikai tehetséggel irányító Chorin Ferenc és Kornfeld Móric életét a középpontba állítva.
Weiss Manfréd halála után 1922 és 1944 között a család jelentősége és befolyása mind gazdasági, mind politikai téren, rendkívüli módon megnövekedett. A beházasodó ifjak révén, Chorin Ferenc apjának, id. Chorin Ferencnek, a GYOSZ elnökének, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnökének és Kornfeld Móric apjának, báró Kornfeld Zsigmondnak, a Tőzsde elnökének vagyona is gyarapította WM örökségét. Gazdasági szerepük révén jelentős politikai befolyással, kapcsolatrendszerrel is rendelkeztek a két világháború közti Magyarországon. A II. világháborús német veszteségek hatására Chorin vezetésével folyt Horthy tapogatózása az angolszász szövetség felé, a család mindvégig angolbarát politikát folytatott. 1944-ben zsarolás hatására átadták a Weiss Manfréd Művek csepeli gyáróriását és a magyar ipar nagy részét Himmleréknek. Ez volt az életük ára. A vagyon fejében a németek kiengedték a család tagjait Portugáliába. Innen az USA-ba mentek. A háború végén, 1945-ben ezt nem bocsátották meg a családnak, hazaárulónak tartották őket, Chorin és Kornfeld soha többé nem jöhettek Magyarországra.

Rendező: Katona Zsuzsa
Stáb: Nyeste Péter producer, Dala István operatőr, Lecza Attila vágó

Ballada egy szolgafiú emlékére (51p)

1999 és 2004 között Székelyföldi szolgasorsok címmel film készült a szülőktől elhagyott, a még kamaszkorú Fülöp testvérek küzdelmeiről. A testvérek közül, Leventének és Csabának a gyermekcselédek szolgasorsa jutott a XXI. században. A fiatalok időközben felnőttek, ugyanabban a faluban élnek és próbálnak megélni. Apjuk halála után, az örökségből vesznek egy házat. Csaba a vételárat még nem fizette ki, de a pénz nagy részét a „barátok” zsarolással kicsalták tőle, elherdálja, alkoholra költi. Mindennapjaikat mindinkább hatalmába keríti az italozás, részegen rátámadnak még a munkaadó gazdáikra is, sőt, egymást sem kímélik. Az ürügy a ház birtoklása. Nem lesznek képesek megküzdeni nehéz körülményekkel, a kilátástalan életformájuk hátulütőivel sem.
Az eredeti film Leventével kezdődött, közben jött a lesújtó hír, Fülöp Csaba harmincegy évesen véget vetett szolgaéletének, részegen fölakasztotta magát.
Levente, aki mesélője, és szenvedő résztvevője a mostani eseményeknek.
Kiderül, hogy Csabát, Levente két évvel ezelőtt, már félig alélt állapotban vágta le a kötélről.
Hogy Csabát mi vezette erre a döntésre, pontosan föltárható. Az hogy az élete végül is így alakult, vajon alakulhatott volna-e másképp, a sors-örökség, határozta e meg rettenetes életét, amely teher alól lehetetlen volt kibújni? A választási lehetősége csak a rossz és a legrosszabb között létezett e? Levente válasza minderre, ”Dolgozok és tovább küzdök az életért”- mondja.

Rendező: Moharos Attila
Stáb: Garami Gábor, Bálint Arthúr, Boda Péter, Juhász Róbert, Székely Tamás