A kommunizmus sokféle módon szedte áldozatait. Az egyik legdrámaibb történet, amit Gervai András tárt fel Titkos Magyarország című kötetében, az 1949 júliusában a Rajk-ügy kapcsán megvádolt, majd letartóztatott, s 1949 augusztusában a börtönben tisztázatlan körülmények között meghalt Angyal György filmes szakemberéé, aki a kommunista káderek között azon kevesek egyike volt, aki értett ahhoz, amit csinált. Angyal, aki a berlini filmfőiskolán tanult, majd részt vett a francia ellenállásban is, családjával 1946-ban érkezett vissza Magyarországra, ahol az MKP filmvállalata, a MAFIRT ügyvezető igazgatója lett. Már kinevezése is jelezte a koalíciós időszak mozi- és filmiparának sajátos helyzetét: a szovjet filmek magyarországi mozihegemóniájára törekvő szándékok és bonyolult érdekháborúk ideje volt ez. Mint a későbbi dokumentumokból kiderült, a kémvád nem állt meg ellene; ügyében izgatás és szabotázs miatt indult meg a nyomozás. Angyal sorsáról a letartóztatása után családja semmit nem tudott. Felesége hathatós levelezésére 1955-ben nyitották meg újra az aktáját. Földi maradványainak azonosítására „a 26-os számú holttestként” csak 1956 októberében került sor.

Rendező: Medgyesi Gabriella
Operatőr: Sibalin György
Vágó: Szijjártó Attila
Hangmérnök: Szalay Tamás