1898. szeptember 10-én fél kettőkor az egyik genfi szállodából két fekete ruhás hölgy lép ki. Az idősebb Hohenembs grófnő néven jelentkezett be, a fiatalabb láthatóan a kísérője volt. Hirtelen egy fiatalember nagy lendülettel nekiszaladt a grófnőnek, aki az ütközés következtében el is esett. A járókelők felsegítették a hölgyet, aki három nyelven is köszönetet mondott, majd valamilyen ismeretlen nyelven (magyarul) kérdéseket tett fel a kísérőjének. Az incidens után sietősen elindultak a száz lépésre lévő hajóállomás felé és felszálltak a hajóra, ahol a hölgy elájult. A társalkodónő (gróf Sztáray Irma) bevitte a kabinba, levetette a fűzőjét és akkor látta, hogy bal melléből vér szivárog. A hajó azonnal visszafordult, a hölgyet a szállodai szobájába vitték, ám a kiérkező orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani. Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné meggyilkolása nagy nemzetközi szenzációnak számított, az emberek nem értették, miért kellett meghalnia a politikába nem avatkozó, amúgy is tragikus sorsú szépséges királynénak. A film bemutatja Erzsébet, valamint az olasz anarchista Luccheni útját a gyilkosságig; az előkelő származású, luxus körülmények között élő, romantikus lelkű nő és az árvaként felnövő, nélkülöző, gyilkos indulatú és ideológiájú férfi tragikus találkozását. Bemutatja a merénylet közvetlen előzményeit, körülményeit és lefolyását, illetve azokat az érzelmeket, amelyeket a gyilkosság kiváltott. Megjelenik benne a végzetszerűség drámája, tragikuma.

Rendező: Pajer Róbert
Operatőr: Csukás Sándor
Vágó: Poós Andás
Forgatókönyvíró: Porogi András, Pajer Róbert
Női főszereplő: Kováts Adél
Férfi főszereplő: Csőre Gábor
Női mellékszereplő: Timkó Eszter
Férfi mellékszereplő: Cserna Antal
Díszlet / látvány: Sárdi Zoltán
Hangmérnök: Oláh Ottó
Zeneszerző: Barabás Béla
Vezető sminkes (smink-, fodrász-, maszkmester, prosztatik): Márta Magdolna (maszkmester), Horváth László (fodrász)
Jelmez: Pártényi Zsuzsa