Gaspar Noé legújabb filmje egy megható és rendkívül erőteljes tanulmány a magányról és a szeretetről. A Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában debütáló film egy idős házaspár (Françoise Lebrun és Dario Argento) életébe enged betekintést, akik párizsi lakásukban töltik szeretetteli napjaikat, melyeket nagyban megnehezíti a nő elhatalmasodó demenciája.

Javarészben osztott képernyőn követhetjük nyomon, ahogy hol külön-külön, hol együtt néznek szembe a mindennapi élet nehézségeivel. Mikor a kezdeti feledékenység után elkezdenek megjelenni a betegség egyre súlyosbodó tünetei, már a fiúk (Alex Lutz) sem tudja kezelni a szellemi és fizikai leépülés okozta gyötrelmeket.

Egyaránt lenyűgöző és szívszorító film, és bár Gaspar Noé elrugaszkodik korábbi munkái világától mind léptékben, mind ambícióban, az egyik legkivételesebb munkája ezidáig.